2018. április 11., szerda

Alkotmányellenes volt-e az Uniós népszavazás




A népszavazások törvényessége a rendszerváltásnak nevezett korszak bekövetkezte óta, mindig attól függött, hogy hazaáruló kormánya van-e egy országnak vagy a nemzeti érdekeket szolgálja-e a regnáló testület. A demokrácia szó a szocialista kormányzás alatt ugyanis fedőnév volt csupán arra, hogy minden olyan aljasságot el lehessen követni a nemzet ellen, amelyre a ma egyre inkább meg és kiismert világhatalom parancsot adott, e léte kezdete óta hazaárulásra, nemzet-, és keresztényellenességre predesztinált hatalmi erőknek.

„Magyarországot 1997 júliusában hívták meg a védelmi szervezet tagjai közé. Az Országgyűlés ez ügyben országos ügydöntő népszavazást írt ki.
Az esemény előtt a parlament megváltoztatta a szavazás szabályait (voltaképpen két népszavazásra, amelyeket a világhatalom rendelt el – a szerk).

Eszerint tehát, a jegyzékben szereplők 25%-ának egybehangzó válasza kellett az érvényességhez. Szükség is volt erre, hiszen az urnák előtt a jogosultaknak kevesebb, mint a fele jelent meg (49%). A szavazás a NATO-csatlakozást támogatók döntő győzelmét hozta, a szavazók 85%-a a belépésre voksolt. Magyarország a népszavazás után másfél évvel,  1999. márciusában vált NATO-taggá.

Így a 2003. április 12-én Magyarország Európai Unióhoz való csatlakozása ügyében megtartott országos népszavazás a maga 45,62 részvételi százalékával eredményes volt” – mint ezt a Wikipédia oldalán olvashatjuk.


Megállapítható tehát, hogy az Alkotmányban foglaltak szerint mindkét népszavazás érvénytelen lett volna, ha a szocialista többségű parlament nem teljesíti a világhatalmi liberális parancsot, amellyel az alkotmányosságot és a demokráciát semmibe véve, a nép felhatalmazása nélkül módosította a nép akaratát kifejező népszavazás feltételeit.

A 2004. december 5-iki esemény, amely a magyarok kettős állampolgárságának intézményét lett volna hivatva szentesíteni, sajnos mindenképpen érvénytelen lett volna az alacsony részvétel miatt. Azonban, meg kell jegyezni, hogy a szocialisták és a liberálisok magyar gyalázó, ocsmány kampánya ellenére is voksolók 51,57%-a, egybehangzó igennel fejezte ki a határon túli magyarság melletti kiállását.
Komáromi László tanulmányában ezt írja: – (…) legnagyobb horderejű változás, az 50%+1-es részvételi kvórum újra bevezetése kapcsán Gulyás Gergely, az Alkotmány-előkészítő bizottság alelnöke egy rádióinterjúban utalt arra, hogy a 25%-os jóváhagyási kvórum bevezetésére 1997-ben pusztán a küszöbön álló NATO-népszavazás sikere érdekében került sor, ugyanakkor úgy vélte, hogy ha a választópolgárok a népképviselet hatalmát, amely a közvetlen hatalomgyakorláshoz képest elsődleges, népszavazás keretében visszaveszik, akkor indokolt, hogy legalább minden második jogosult vegyen részt a szavazáson. (...)
(A népszavazásra vonatkozó szabályozás változásai az Alaptörvényben és az új népszavazási törvényben – Komáromi László, MTA)

Nem szakavatottként, és nem alkotmányjogászként tehát, felmerül bennem, az egyszerű állampolgárban, a felelősséggel tartozó jobboldali katolikus íróban, hogy a demokrácia ilyen módon való szocialista és SZDSZ-es megerőszakolása valóban tükrözheti-e a nép akaratát az Unióba való belépést illetően, vagy csak egy parancsot teljesítő, keresztényellenes, a népet semmibe vevő, aljas parlamenti döntés volt-e, amely jogilag akár érvénytelen is lehet, de a nemzetre mindenképpen káros döntés. Ugyanis, ennek alapján kell elviselnünk nap mint nap az Európai Unió folyamatos ellenségeskedését, belügyeinkbe való fogadatlan prókátorként elkövetett durva beavatkozását, és az ellenzék hazaárulását. Ideje volna átgondolni a történteket, és törvényesen, az Alkotmányosságot megtartva, a népszavazás megismétlésével vagy elvetni, vagy megerősíteni Uniós tagságunkat.

Stoffán György